Rólunk mondták
A Brumi Ovi korcsolyaoktatásának köszönhetően léptem először jégre, és lettem, vagyok hokis azóta is. Köszönöm, Brumi Ovi!
Életem legszebb és legjobb korszaka az volt, amikor ovis lehettem.
A Brumiban az volt a jó, hogy az embert mindig meghallgatták. Hogy találtam igazi barátokat. Hogy mindenki olyan kedves volt és egy család voltunk .
Ez van most velem: „Októberben 14 éves leszek. Egy gimnáziumba járok és Németországban élek . Sokat kézilabdázom és énekelek. Szabadidőmben meccsekre járok, barátokkal találkozom.
Könnyen megtanultam németül, kint angolul és latinul tanulok.
Amikor kellett, támogattatok, amikor a nevelésben elbizonytalanodtunk, segítettetek. Timi Néni, Ancsa Néni, Ildikó Néni, Zsuzsa Néni, Ibolya Néni- a családunk részévé váltatok az elmúlt 6 évben. Nagyon szeretünk titeket.
Én azért szerettem a Brumi Ovit, mert a gyerekek mindig kedvesek voltak hozzám, úgy mint az óvó nénik. És az óvó nénik mindig megnevettettek engem. Nagyon jó volt járni a judo-ra, balettra, jógára és a sakkra, és nagyon sok helyre vittek el minket, hogy mi jól érezzük magunkat.
Én azért szerettem a Brumi Ovit, mert szép a kert, és minden jól van gondozva; az óvónénik kedvesek és az ebéd is finom.
Úgy érezzük, nagyon sokat köszönhetünk a Brumi Ovinak, nagyon sokat segített, hogy idáig eljussunk.
Mindenkinek, aki oda jár, azt üzenjük, hogy a mi életünkben nagyon jó élmény volt, hogy a Brumiba járhattunk – amíg csak lehet, maradjatok ott.
Kedves Brumisok!
Mi kb.7 évig jártunk hozzátok, mai napig szeretettel gondolunk az Ovira.
Kívánunk még sok-sok boldog születésnapot Ibolyának és a Brumi Ovinak!
„Mindkét kisfiam (Gerencsér Dominik és Gerencsér Olivér is) a Brumi Óvodába járt, ezért szeretnék pár sort írni a 20. évforduló alkalmából! (Ibolyának, Bulcsunak, az óvónőknek és a dadusoknak!)
Először is gratulálok a sikeres 20 évhez!
Mi nagyon szerettünk oda járni. Olivér már iskolás volt, de hazafelé a közeli iskolából mindig az ovi felé kellett kanyarodni, hogy lássuk a kocsiból az ovit meg az udvaron játszó gyerekeket!
Nagyfiam Dominik sikeres jégkorong pályafutása az ovis korival kezdődött!
A jégkorong által két évet Finnországban, majd egy évet Amerikában töltött és 19 évesen már felnőtt csapathoz tért vissza Magyarországra.
Mindketten már az oviban kezdték az angol nyelv tanulását és ezért is jutottak magas szintre. (Domi emelt szinten érettségizett angolból, ami hozzásegítette, hogy felvételt nyerjen az ELTE-re, ahol most fejezte be az első évet. Olivér ősztől bilingual oktatásban, két tannyelven folytatja a gimit a nyelvi előkészítő év után.)
Közben Ő jet-ski versenyzésben ért el sikereket! (Tavaly Európa bajnoki címet és VB II.helyezést szerzett.)
Én, mint szülő is mindig szerettem az oviba menni értük. Kellemes volt a környezet, kedvesek az óvónők és a dadusok, szinte családias volt a hangulat.
Tetszett még, hogy Ibolya folyamatosan fejlesztette az ovit, az udvart, az eszközöket stb.
Kívánok a jövőben is sikeres működést, és sok boldog kisgyereket, akik szeretnek a Brumi Oviba járni!”
Majdnem 4 éve, hogy először az óvodában jártunk, ahol Ibolya szívélyesen fogadott és hosszasan mesélt nekünk az óvodai élet minden területéről és megmutatta az akkor még egyetlen épületet. Az akkor kialakult meglátni és megszeretni érzés azóta is töretlen. Az évek alatt bebizonyosodott, hogy az első megérzésünk helyes volt és csak azért a fáj a szívünk, mert a gyerekek előbb-utóbb „kinővik” a Brumi ovit.
A gyermekeink szeretnek ide járni és ezt mi nem csak tudjuk, de érezzük és látjuk is.
A gyerekek biztonságban érzik magukat, szeretettel vannak körülvéve, sokat tanulnak és még többet játszanak, remek közösséget alkotnak a csoporttársaikkal. Érzésem szerint ez nem „csak” egy-egy óvónénin múlik, hanem mindenkin, aki itt dolgozik. Érezhető, hogy az óvónénik, dadusnénik is jó közösséget alkotnak, egy célért dolgoznak, ami szerintem annak köszönhető, hogy Ibolya 20 éve ilyen óvódát álmodott meg és a hozzá hasonló gondolkodású kollégák szívesen segítettek megvalósítani ezt az álmot.
Ami igazán szimpatikus, hogy többek között Ibolya és Bulcsú kemény munkájának hála az óvoda napról napra, évről évre szépül és fejlődik, közben pedig, ha éppen szükség van egy segítő kézre, vezetői feladatokat félretéve Ibolya újra óvónéni lesz és végtelen nyugalommal foglalkozik kicsikkel nagyokkal egyaránt.
Amikor ezt az üzenetet írjuk, izgatottan és meghatódva várjuk, hogy nagylányunk – aki azon kevesek közé tartozik, akik 5 évig voltak ovisai a Bruminak – elballagjon. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy az óvodaelőkészítőtől és az iskolaelőkészítőig járhattunk ide. És izgalmas ezt megélni a fiunkkal is, aki szintén nagyon szereti az óvodát, de teljesen más karakter, és máshogy éli meg, mint a lánykánk. Az öt év alatt nagyon jó volt látni, ahogy az óvoda gyarapszik. Látszik, hogy minden lehetőséget megragadtok, hogy visszaforgassátok és bővítsétek az ovit. A gyerekeinket itt maximális biztonságban tudjuk, hiszen akár tehetségfejlsztésről, akár fejlesztésről van szó, minden lehetőséget megkapnak. És ami nekünk a legfontosabb, hogy ez egy olyan emberi közeg, ahol mindenki igyekszik kedvesen, megértően fordulni a másik felé. Köszönjük!
Legyen még sok, sikeres éve a Brumi ovinak, és ez alatt adjon még sok vidámságot, örömet, élményt, támogatást az ide bekerülő kisgyereknek és családjaiknak!
Boldog jubileumot!
Itt van pár sor magamról: Az ovi után öt évet jártam a Kölcsey Ferenc Általános Iskolába. Az ötödik év végén Apa kapott Németországban egy jó állást ezért kiköltöztünk, nulla némettudással. A kiköltözés után 4 hónappal elkezdtem kézilabdázni. Az első két évben Gimnáziumba jártam, ahol az ötödik osztályt meg kellett ismételnem. A hatodik osztály elvégzése után átmentem egy sima iskolába. Itt végeztem el a hetedik osztályt. Ebben az egy évben nagyon sokat fejlődött a némettudásom, most már folyékonyan beszélek és a helyesírás is megy. A suliban is eléggé jó jegyeim vannak. Angol és matek kettes, német hármas és a többi tantárgyban sincs négyesnél rosszabb jegyem a bizonyítványban. (Itt az egyes a legjobb és a hatos a legrosszabb jegy).A kézilabdában most már nagyon sokat fejlődtem, bal átlövő pozícióban játszom.
Mi szülőként és a gyerekek is nagyon szívesen emlékszünk vissza az ovis évekre! Tiszteletet érdemlő Ibolya tevékenysége, hogy hosszú évek óta töretlen lelkesedéssel és változatlan kompetenciával vezeti az intézményt. Biztos vagyok benne, hogy a Te személyedben (is) megtalálta ehhez a legjobb támogatót. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy találkoztunk veletek. Igaz, a gyerekeink közül Ádám már felnőtt és Babi is a betölti a 18-at kevesebb, mint egy éven belül, de máig szívesen nézegetjük az ovis fényképéket, Babi és Hangus osztálytársakként máig együtt töltik a napjaik jelentős részét. Ádi és Eszter is jól boldogulnak az életükkel, amihez minden bizonnyal hozzájárult a támogató, pozitív érzelmi hátterű ovis indíttatás. Nagy szeretettel üdvözöljük a csapat minden tagját, főleg akiket személyesen is ismerünk és további boldog időtöltést kívánunk a gyerekekkel!